ma is csak negyvenhatig számolom magamban
a meg nem lévő dolgok iróniáját
most a Hold is csak egy kis cé
mi meg néha annyik sem vagyunk
padon meg ágyban fekve

-fe-

és megint a várost látom
a tavaszi fákat
megtépte őket a vihar, látod
nincs is más az úton,
csak havazó virágszirmok

-le

meg beteg fákat és betegebb embereket
terjed a kór
valahogy én sem tudom
mikor alszom
most már szinte minden
ugyanaz
a képzet.