Szombat. A 30°C-ot hűvösnek éreztük, a por és az izzadság a régi. Ezen a napon kiléptünk a fesztivál berkeiből, belevetve magunkat a szegedi szubba. Azért pár koncertre beugrottunk.

Negyedik nap már kimerültünk kicsit, én főleg: éreztem, ahogy a hídon átsétálva minden egyes ásványi sót kiszív belőlem a meleg, úgyhogy a beléptetést követően az első utam a nagyszínpad melletti pulthoz vezetett. sör. oké. Négytől kezdett az Óriás, amit egyértelműen fővárosiak látogattak inkább. Ez vagy azért volt, mert hozzánk, a balkánra nem ér el a tuti, vagy mert mi a lényegesen tökösebb isten háta mögöttért rajongunk, ami pár órával utána lépett fel, de arról majd később.

Ezelőtt még nem láttam óriásékat. az első album jó. a második már kevésbé, bár aki a bugyijába élvez dave grohltól, annak nyilván többet jelent, mert egy az egyben foo fighters az egész. csak magyar. csak erőtlenebb. de tudjátok, a narancs meg a citrom esete: legalább a miénk. arra számítottam, hogy koncerten megcáfolják  ezt az értést vagy legalább nem erősítik, de egyáltalán nem sikerült. ezek után nem is bántam, hogy olyan korán kezdődött.


Közvetlenül utánuk jött a hiperkarma, amin szép számmal megjelentek a fesztiválozók. Ki azért, mert a felejtőre akart nosztalgiázni, ki azért, mert még gimis. és alter. Kurvára alter. Az amondóval kezdtek, kicsit megijedtem, hogy megint lagymatag előadásnak nézünk elébe, de a szám felétől beindult a dolog, bérczesi kitett magáért, ez biztos.


Legalábbis addig, amíg ott voltam, ugyanis jött egy sms, kiderültek a JAK-os dolgok, úgyhogy átmentem Isten háta mögöttre, mert azt szeretem. szeressétek ti is, ők a magyar Tool. itt már lényegesen több ismerős arcot fedeztem fel az óriással ellentétben. Pedig még tagegyezés is van, nem egyszerűen: Egyedi Peti óriásénekes-gitáros az Ihm bőgőse. Szegényeknek, Isten ide vagy oda, nem akar összejönni a SZIN-es koncert: tavaly szél és eső akadályozta őket, idén a borzalmas hangosítás. mindenesetre nekünk, szegedieknek ez a koncert azért volt érdekes, mert új felállással még nem láthattuk kis városunkban az Ihm-et, ráadásul egy időre visszavonulót fújnak, úgyhogy esélyünk se lesz rá. Búcsúkoncert szeptember 17-én az A38-on, aki teheti az látogasson el szépen oda.


Ezután gyors agyalás arról, hogy mégis csak jó lenne kinézni az éjszakába, mondjuk középföldére. Én fejben ki osztottam, hogy a társaságból ki kicsoda a Gyűrűk urából, de jobb, ha ezt megtartom magamnak. Középfölde a partfürdő területétől egy köpésnyire helyezkedik el a ligetben, biztonsági őrrel és igényes környezettel. a SZIN-nel párhuzamosan rendezték meg a NYAFF – Nyárvégi Alternativ Fennforgás névre keresztelt minifesztivált rengeteg szegedi zenekarral. Szombaton a Nemulass és a Sophie Braun lépett fel. A Nemulassról sokat nem szeretnék mondani, mert magukért zenélnek, csak megemlíteném, hogy a tagok mesélhetnének a Smafuról vagy az NSZK-ról. Klarinét, tánc, pank.

Kényszervágás by Nemulass

A Sophie Braun fiatalabb formáció, és ha már foo fighters-szel indult a nap, azzal is zártuk. az óriáshoz hasonlóan náluk is meghatározó dave grohl minden egyes izzadságcseppe, de nem olyan bántóan. persze megeshet, hogy hazabeszélek.

Tulajdonképpen az utolsó nap sem volt rossz, sőt.  Mindent összevetve a Szegedi Ifjúsági Napok továbbra is az egyik legbarátságosabb középkategóriájú fesztivál, a nyár lezárásához a legalkalmasabb. Jövőre talán a programszervezők is jobban odafigyelnek az igényekre.

majd megírjuk.