Beszámoló
2011. 08. 24.

szocioköltészet(?) – JAK tábor 2011 – 1. nap

Kapelner Zsolt

És újra Szigliget. A JAK huszonharmadik írótábora a szigligeti alkotóházban. Költők, írók, eladók, vendégek, az öt nap alatt több mint másfél százan. Az első nap persze üres folyosók, lassan szállingózó JAK tagok, és főleg: meleg. A délután, mint egy hatalmas, izzadt meztelencsiga, lassan vonszolja magát előre. Négy-öt körül a szemináriumok vezetői — Kukorelly Endre a lírai szekció, Láng Zsolt a próza csoport, Garaczi László a drámások osztályfőnöke — rövid eligazítást tartanak, utána vacsi. Örülünk.

Héttől szocioköltészet. K. kabai lóránt szerint ez “leginkább azt a lírát jelent(het)i, mely elsősorban társadalmi problémákkal foglalkozik”. Nyilván érezték, hogy ez így elég gyér, ezért aztán beszélgetni kezdtek róla. A program résztvevői Péczely Dóra, Deák Botond, k. kabai lóránt, Farkas Zsolt. Hogyan, mikor mennyire kell a társadalomnak, a társadalmi kérdéseknek megjelenniük a költészetben – erről a témáról egész sokáig folyt az eszmecsere, meg arról is, pontosan mi az a szocioköltészet. A végső választ természetesen most sem tudtuk meg. C’est la vie, különösen itt a JAK táborban.

Kilenctől az Apokrif mutatkozik be. Nyerges Gábor Ádám, Evellei Kata, Torma Mária, Tarcsay Gábor, szemben Fehér Renátó és Hercsel Adél kérdéseivel, arról, hogyan határozzák meg magukat a szerzők, mint egyéni alkotók és mint egy csoport tagjai, mennyire egyetemi lap az Apokrif és hasonlók. Az Apokrif persze – vallják be a szerzők, szerkesztők – valamelyest egyetemi lap, mi mást is tehetne. Egyúttal olyan médium, amin keresztül a kánon kívüli, kánon peremén lézengő fiatal alkotók megszólalhatnak, elmondhatják a véleményüket. Erről persze nem lehet órákon át beszélni, így aztán a kérdések között tömegével hangzanak el a versek, novellák.

És amíg a költészet és az írászat gőzerővel dübörög a társalgóban, a teraszon lassan megkezdődik az éjszakai élet. A nap lemegy, beáll a farkasvakság, elindulnak a szégyentelen beszélgetések irodalomról, életről és hogy miért nincs sör a büfében.

Egyre mélyebbre hatolunk az éjszakában, fogynak a fröccsök és pálinkák, a költők végigcsorognak a teraszon. Mire eljön az éjfél, mindenki hangosra, vidámra, vagy éppen depressziósra issza magát. Lassan magunk mögött hagyjuk ezt a kellemes, de kevéssé eseménydús első napot.

hozzászólások

kövess minket