Ő Allan Nes. Ő  nyerte a szakmai díjat.

 

Több szempontból is sikeresnek lehet mondani az idei Utcazene Fesztivált. Hozta a formát, rengeteg embert vonzott, sőt, végre sikerült felidéznie azt, amit az elmúlt pár évben kezdett elhanyagolni: a nagy nevekről sikeresen átállt a kezdő zenekarokra és utcazenészekre.


A szombati, vagyis az utolsó nap lépett fel, talán a két legismertebb név a magyar frontból: a Hősök, majd a Vad Fruttik. A zenekarok rengeteg embert vonzottak, a Séd előtti terület megtelt, a színpad előtt nem volt szabad mozgástér, a lépcsőkön is ültek, mint a galambok, szépen sorban, sőt, a mozi teraszáról is mindenki a produkciókat figyelte. A tömeg nem centralizálódott, minden kis színpad előtt voltak rendesen, a hangulat kiteljesedni látszott, és tényleg ki is teljesedett. A belvárosi üzletházak ötkor bezárták kapuikat, ami mély sebet ejtett, de szerencsére nincs messze a pláza, ahol mindenki feltankolhatta magát az estére.

Körözés, mászkálás: a borfalunál nincs szabad hely, az egyetem színpadán tánclépéseket oktatnak, az Óváros téren még nyugalom van, de a mocorgó tömeg már izgatottan várja az estét. Kossuth utca: letelepedés, beszélgetés, majd kezd a (sokat emlegetett) kétszemélyes TükeZoo, bár a tömeg még kicsit alvajáró, azért a zenekar nem kesereg, húzza, vonja, üti és énekli, még egy sztárvendéget is hívtak az utolsó este tiszteletére. Koncert után újabb téblábolás, mi sem vagyunk jobban mint bárki, benézünk a break-esekhez és meglepődünk, hogy mekkora kultusza lett a műfajnak kicsi országunkban is. A kellemes időjárásnak kellemes fogyasztás a vége, a zenés kedvű emberek felbuzdultak és ismét kezükbe vették hangszerüket. Játszottak, ahogy tudtak.

Bár a régebbi UZ feszten is voltak utcazenészek, én úgy érzem, idén sokkal többen vállalkoztak arra, hogy megmutassák tudásukat. Ennek mi csak örültünk, hisz igazából ez lenne a rendezvény lényege, csak sajnos a nagy nevek mellett, úgy néz ki, nehezen lehet érvényesülni ebben a műfajban. Hamár a színpadot idén inkább a külföldiek kapták, azért az utcát ellepték a hazai muzsikusok.

Na meg persze arról a húsz zenekarról sem szabad megfeledkezni, akik a délutáni órákban léptek fel. Bár verseny, a versenyhangulat nem volt érezhető, mindenki szívből zenélt, amit a közönség szívből élvezett. Persze ment a jósolgatás, hogy ki lesz az idei befutó, én (egyetértve az előttem szólókkal) a TükeZoo és Allan Nes között hezitáltam. Este kiderült kiderül hogy az utóbbi, kapta a szakmai díjat (A második helyezett a Naked Truckers Trió, a harmadik pedig a Fran Palermo lett. Közölük a NT képviseli Magyarországot a 2012-es Ferrarai utcazene fesztiválon, Fran Palermo pedig Sepsiszentgyörgyre utazik majd.). Ez azért így is nagyon szép, hiszen egy egyszemélyes zenekarról beszélünk, a srác loop pedálokkal , gitárral és beat box-szal szórakoztatott, szerintem nagy sikerrel.

Kaptunk n a g y hazait is, a Hősök triója megcsápoltatta a közönséget, majd Marcellék a Vad Fruttival szintén fergeteges produkcióval szórakoztatták a közönséget. Hozták a nagy, szinte mindenki által ismert dalokat, amit a közönség hatalmas tapssal és őrjöngéssel viszonzott.

Nem csak zenészek szórakoztattak. A későbbi órákban zsonglőrök foglalták el az Áruház melletti területet, lángoló botjaikkal hatalmas fényorgiát tartottak. Szív alakban ég a padló – ez most nem hasonlat – a szívben pedig egy zsonglőrpár hadonászik, mosolyognak, majd a bonyolult mozdulatok közben csókolóznak.

Mi is csókoljuk az idei Utcazene Fesztivált, és örömmel konstatáljuk, hogy végre visszatértek a gyökerekhez, hűek a névhez. A rendezvénynek nem a nagy nevekről kellene szólnia, hanem a hangulatról, az életérzésről, egy gondolatmenetről, aminek központi motívuma a zene a nyílt és szabad utcán!