anya ma tényleg elmegyek innen
mondja és már apró kezek ujjak
rágott körmök dobolnak sebtiben
bőröndön szaladva anya unlak

kidugott nyelv szemek összevonva
boci csibe röf – zsiráf nem tudlak
téged ebbe – arcát kétely fonja
tincsekbe míg perge ujjak futva

matatnak egy hosszú meleg nyakon
fogást keresve foltot vagy sálat
bele is fér ha összehajtogatom
itt-ott még bár nem haszonállat

apa azt mondja vesz nekem egy házat
szia anya nem kell az otthonom
ott kékebb az ég kapok új babákat
anya a zsiráfot is itthagyom