Vers
2011. 06. 14.

Képrombolás

Markó Anita

Megöltük őket
Két pisze gyerek egy budai lakásban
Most meg csak bámuljuk a gyilkost egymásban
Ilyet nem láttunk még

Mondd, ott van-e a két búcsúcédula a farzsebedben?

Ketten kellettünk.
És ez az utolsó közösködés.

Ne aggódj
Porcelánedényben mosom a kezed
A bűn nem igazi
Talán csak a teremtés a hiba
Szappanos vízben oldódnak tenyeredről a mondatok
bennük a két pisze kölyök a budai lakásban

Megforgattad az időt
késként, ez is gyilok

Milyen jó, hogy csak játszunk.
Drága lenne a temetés.
Hosszú lenne a gyász.
És úgysem hisz bennünk a bűnbocsánat.

hozzászólások

kövess minket