Széktámlára hajtott nagykabátodat
nehezen fújja a keleti szél,
viaszba mártott mutatóujjadról
csöpög a tegnapi gyertyafény.

Én északra megyek, te nélkülem
keletre utazol. Kabátot nem
viszel persze, a gombokat is rajt hagyod.

Radiátoron fejre állt bögrék,
párlatot hörpöl az esti teazacc.
Te mondtad – vagy én olvastam valahol –
a szürkület a legizgatóbb napszak.

Ma éjjel kabátodról a gombokat sorra
letépkedem, a zsebek felett
éppen csak egyet hagyok meg.
Egyszer hallottam, hogy siratja a lyukas
hasán átfúvó keleti szelet.