Felkel a nap és felkel a nép!
S, ha egyszer egyszerre lép, egyszerre lépeket tép le
Képeket égbe hajít
Ellenséges szíveket éjfeketébe díszcsomagol.
Átlovagol vert hadak vérmezejére, hisz fényezer éve
Szomjazik a harc élvezetére,
S ha karján kifog az ellen ércfedezéke,
Kényszerebéde, mit készít délre Évike néne:
Sárga és fehér répe, melyet bélvezetéke
Könyeden továbbít felhajtani feledett vécefedélre.
Amit, papír híján szétken vén tenyerére.
S a szép kan tanyaráró, hű csataméne
Látva ezt, meggebede.
De estefelére, mint a rémálmoknak általában: vége!
A háború: szar!