>> facebook >>
Vajon meddig művészet és honnantól propaganda: Yorick koponyáját húzni a magaméra? Hogy hiába kezelem magamat akármivel, igazi gyilkosságot csak idegen álarcban tudok elkövetni. Határállapotnak hívom az ilyesmit: ahogy kurzív kátrányt öntök a mesémre. Mintha nem volna abszolút lényegtelen, hogy SS tisztnek álcázom magam, vagy remetének. Én szívesen kivágnám mintaszíved, hogy saját talpamat rajzoljam a helyére. [...]
Álom nyomja a szenteket, bús filagória maganyában. Kék hideg ereszkedett a mocskos borospoharakra, édes mérgeket ittak belőle a beérlelt bérelt testek. Kopogós szemmel mered egy áruló, kiguvad a szürkéje. Sejti a kábulatot, ízlelgeti a társas magány epés levét a légben. Semmittevés oltárán áldoz az értelem, a dölyfös préda kételyeket köp. Vért pumpál a hatalom, élteti [...]
A gazda keze még kasztrált lovak vérétől meleg, Mikor hazaér és felesége arcát tenyerébe veszi. Csak nem öregszel meg – mondja, ahogy mosolyogni Kezd – Én tehetek róla, fogok is. Még pár éjszaka, És a csontjaidat gyémánttá nyomom, onnan megy minden magától. A kertben rágyújt, az esőt figyeli, nyugtatja A gondolat, hogy ez mégis valami mennyezet felett [...]
A farmeremre hullt egy darab Orbán Ottó nem hamu vagy ilyesmi csak málló könyv én meg ha belegondolok hogy eleddig már hány tonna szín költészet takarta e terméketlen talajt melynek én(is) része(se) lehetek és lázasan keresem éjjelente a neten hogy honnan is jön a por meg miből és hogy összesen hány kiló lehet hogy a [...]