ez a nap megint alámerülne lámparácsok
alatt súrolnak s az egész padló a moziban
résekkel tele most mégis minden elevenébe
fordul ahogy a terem sötétjében a plafont
csak sejtem feketesége buzdít előre míg a
reklámban elszórt fények vágnak át egy
fehér teáscsészén s ülésem kényelmetlen
mintha időm hol feszélyezne hol nyugtatna
mintha még az estéig sok idő volna át a
városon ha a filmnek vége robajjal török
a lépcsőn lefelé utánam kabátom libbenése