Álom nyomja a szenteket,
bús filagória maganyában.
Kék hideg ereszkedett a mocskos borospoharakra,
édes mérgeket ittak belőle a beérlelt bérelt testek.
Kopogós szemmel mered egy áruló,
kiguvad a szürkéje.
Sejti a kábulatot,
ízlelgeti a társas magány epés levét a légben.
Semmittevés oltárán áldoz az értelem,
a dölyfös préda kételyeket köp.
Vért pumpál a hatalom,
élteti az eszmét,
elaltatja kéjjel kényezteti a testét.
Bent baldachin rejti az agg maszturbátort,
dicséri a ráncos eres kezet…
Sóhajt,
ilyen jót még sosem szeretkezett…szeretkezett…