Néha,
magamra nézek, és
megijedek, hogy
mi mászik rajtam.
A hiúság. Gusztustalan bogár.
Visítok az Istennek, hogy
“Szedd le!” , de a bogár
lepöckölhetetlen.
A visítva rángatózás is
őt segíti, mert a külvilágé.
S azok a hülye,
szupercsinos göncök,
azokba remekül kapaszkodik.
Szerencse, ha magamra ébredek ilyenkor,
s mind-mind levetem
a fölösleget.

***
Először az ékszerek potyognak.
A szemüveg elsőnek – ne zavarjon,
aztán kiakad a fülbevaló,
puhán és lazán a nyaklánc csatja.
Gombról gombra, esik a blúz elől,
hátul zipzár, és esik a szoknya.

A hideg – az arcomnak, először.
Azt éri a világ a legtöbbet,
aztán kezek, lábak,
egyre beljebb.
Mire a szívhez ér,
a hideg megpuhul.
Vagy a hiúság szolgálatába állt.