Óraműként körbe forgó ég-övek alatt lépdel
sarka hullámos cserepet tapos
míg én térdeimben viszek minden járdát
higany-iszapos Kaszpi-tengerek lassítanak
enyém a nap, a hold,
és mind a tizennyolc körmöm
mindegyiknek külön egyszótagos nevet adtam
de az ő kézfején idegen rajzú bélyeg vibrál
ammóniás szappanok sem mossák le

a zöldes foltot még mindig látni a szembogarán
-azt mondják, ettől a zöld folttól különleges-
míg nekem gyártelepek jutottak osztályrészül
és füstölgő mezők, ahonnan legjobb esetben is
csak elvágyódhatok,
frissen nőtt agysejtekkel. Tegnapig kell csak várnom,
hogy homlokunk ütközzön, és a titkos erővonalak
szétáramlása megkezdődjön.

Akkor majd nem lesz nálam senki gazdagabb.