Kifli asszony, keljél már!
Kicsi kifli, keljél hát!

Kufárkodik kehes kópé,
kutyálkodik kasu kápé.

Keljél hát már Kifli asszony,
hasadra süt a walesi traktor.

Kefélkedik kósza kántris,
kuszálódnak kese pacik kákiában
(csak ká is legyen
ezt meg nem hagyhattam ki: )
és kakálnak kakálnak boldogan.

Hát kelj csak fel és mosolyogjál,
Oda Buda,
vigadozzál.
Hív téged a Vadon Szava,
táncolna veled Toldi Menyasszonya.

Kicsi asszony nem kel fel ’csakazértse’.

A könyvek sztrájkolnak,
susognak az oldalak.
Zúgolódnak a lapok,
’minnyán közétek csapok!

Nem tűrtem tovább hát kiabáltam:
(ha már úgysem kelthetem fel rendesen Kifli párom)
„kussolj már te Kaffka Margit,
(pedig boldogan kaffogna)
mert Kifli asszony
(ha mást nem is tud)
hát aludna!