irányított meditációm mélyhűtve hosszú utakra,
laposüvegben hordom spontán oszlásnak indult farzsebem mélyén –
maga a meditáció semmi más, csak szigetelőszalaggal mumifikált
vezető
az agyban tekergő elektromosság számára –
kivert axiómák oltalmas befogadója vagyok

Háborúban nincs vasárnap

egy éjszakát átölelő közhelykavarás ismeretlen nőkkel
korsó csapolt sörökkel egyenértékű, a holtpont után cipőtalpad alá gyűrnéd magad,
orálisan pedzegeti a frekvenciád egy női bariton, nyelves csókkal a szádban
körülményes kidumálni magad
vastag combú kivénhedt kéjhölgyek origójából –
én inkább ereszcsatornákat hallgatnék, miként esővizet ejakulálnak a járdára
beázott dorcóm elé –

Alsóváros nem Hollywood

eltakarom a szám, ha ásítok,
a májam, ha iszok,
az agyam, ha kígyónyelvszerű tangákat stírölök –
elvált váladékod eleven emlékét
befőttben tárolom –
szegycsonton ragad a parfümköd,
ami aurád helyén gomolyog –
Vénusz dombomon lila zúzódás,
hat sör után már nem érezni,
ellenben téged,
de a te jelenlétedhez kevés a májam,
belsőségeimhez hasonlítasz, azt hiszem
mindegyikre igényt tartok
mert fontosak –
nem kell csajozós duma
csak megfelelő körök körül kell sündörögni,
ahol

Álló fasszal könnyű baszni