Máskor aszondom, nézd, milyen érzelgős ez az ember
Férfinak így ellenni, te Vándor, mondd, ugye, szégyen
Fájó szív, meg bús a tekintet, s nézd, ilyet írok:
“Gondolkodni muszáj, s éppúgy kell néha kefélnem”;
“Lám, ez az élet mekkora kurva, s a puncija rongyos”;
“Önmagam élete néma közönségét alakítom”;
“Senki vagyok, senkik közül is rögtön legutolsó,
Értelmetlen kínlódás ugyanis maga kínom”
Tesped a szellem, pörgeti malmát zúgva szerényen
Rágja a csontját, perctelen órákig, vele alszom
Hajnalosan vele kelnem kényszer, tűrni erényem–
Az értelem ellen küzdöm mindegyik este a harcom.
Bárcsak néha a gondolatoktól megszabadulnék
Női karokban a faszba leszállna az agyból a vér is
Egyszerüen: ehelyett én inkább élni szeretnék.
Élsz, Cinikus. boldogtalanul bár, élsz ugye mégis.