felonline.hu

Cikkek december, 2010 hónapban

FÉLonline.hu

FÉL folyóirat

Megjelent a FÉL idei utolsó száma!

Benne: B. Horváth László, Balázs Zoltán, Berényi Csaba, Braun Barna, Dombovári Csongor, Földváry László, Horváth Dorottya, Kapelner Zsolt, Katona Ágota, Körtesi Márton, Kulman Miklós, Machó Zsófia, Mechiat Zina és Váczi Lajos verseivel, Patkó Levente, Szili Szabolcs, Szöllősi Barnabás és Takács Emma prózáival. A címlapon Somorjai Márton fotója; a lapot Sziráki Veronika festménye és Áfra János [...]

Körtesi Márton

Vers

A felejtésre

néha vörösbe borult a tekintet, néha a barnát látni a kávézókirakatban, a kálvin sarkán néha az este beszürkül, tán feketét akaródzik s néha kiszőkül a lélek. néha felejteni kár volt; nem baj, utólag ezekre nem emlékszem már úgysem. néha az értelem alkonya, néha a csönd jön a borral boldogság (bár szintetikus) meg a gondtalan alvás [...]

B. Horváth László

Vers

retrospe

“A legsúlyosabb ítélet, amit az ember maga felett hoz.” ásd el magad a föld szelíden összenyom mint disznó állkapcsa a tyúk fejét te is úgy végzed nem lesz ép se lábad se gyomrod se két heréd mely miatt nőket úgy viseltél ujjadon mint kislány az ékszerét szép de értéktelen mert vasszemét *** sosem vártad meg [...]

Berényi Csaba

Vers

Fehér kenyérbél

cseppekbe zsugorodó húgy ahol a parketta illeszkedik a padlórészegek alá – egymásba beszélő szájak a masszív kocsmalevegőben – mások söreibe nyaló masszív kéregetés – a söntéspult forradalmi barikád, fénycsóvákat pislogó tekinteted a pohárszárítóra akasztja magát – nadrágba szúrom kellemetlen sípcsontomat, jó lenne csípődre bilincsként felcsatolni, amibe a ventilátor szele madárfogásban markol bele – szemöldököd hasábokba [...]

Patkó Levente

Próza

Rapszodikus variációk a romlásra

„A romlás vagyok, a hanyatlásvégi Róma” Verlaine Vad korszakomban éltem. A cigarettát az alma materbe nyomtam, és a lehulló csikkeket néha otthagytam, néha meg kirúgtam az útra, de úgy, hogy véletlen se essen a szélén lévő csatornába. Hadd lássa mindenki. Persze csajoztam. A barátnőm a villamosmegállótól nem messze lakott, egy rövid, meredeken emelkedő, lépcsőben végződő [...]