A kovácsok nem raknának kohót
Egyetlen, tenyérnyi vasdarabért.
Ez volna egyedül szemérmetlen apaság.
És még talán azoké az agyagműveseké,
Akik megpróbálják a gyerekeiket
Arcuk nélkül világra segíteni
– Bennük így tetőzik a torzítás öröme.
De a dogon törzsnél a kohó
Hasas vályogasszony,
Ha szeretnéd annyira,
Hogy többet adjon,
Meg sem építenéd.