„Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.”

…meg amikor eljátszottuk azt a Radnóti
verset.
(De te nem indultál el a mérföldkövek
között a sárban, csak álltál ott, meg véresre
csókoltad a számat. )

Aztán belekarcoltad a szemhéjamba a
titkodat.
Azóta nézed ahogy alszom.
Ha átszűrődik a fény a csipkefüggönyön,
nyugovóra simítod a ráncot szemem
fölött, és elmeséled hogyan raktál két
pénzérmét a nagymamád szemhéjaira.
Szeretem a reggeleket.