(Sopotnik Zoltánnak)

Mindig is radikális elme voltam.
Radikálisan narcisztikus és magányos.
Hosszú és veszélyes perceket töltöttem
egyedül. Egyszer kitaláltam azt a szót:
Határ. Azóta ki-be sétálnak
belőlem az állapotok. Kurzívország
eszmekupolái felé vezetnek.
Na nem mintha okosabb célom volna,
mint az inkognitó. De az esendőség
sápadt rozsdáját legalább leverhetem.
Ez persze így sem lesz több, mint
afféle sajáthamu. Könyvtár, vagy
mauzóleum ezekből nem épül.
De legalább dolgozom magamon,
hogy pontos legyek. Mielőtt kurzív
kátránnyal öntöm le az egészet.