Szilveszteri papírtrombiták
(pedig még jó két hét lenne ig)
dzsezzelnek vészriadót a velőbe
hogy azért nem végeztünk még teljesen
ezzel az élet dologgal
holott szerettünk már és szerettek
(mindenféle seveledse kombinációkban)
ettünk már és most is esznek
belülről kis zöld zuzmók
aludtunk vele ahogy aludt is már bennünk az álom
meg sok egyéb ilyen odavissza dolog is volt

de minek ezekkel húzni a verset
mikor már csak meglóbáljuk néhanapján
az előszobában a lelket
mint az abroszról a morzsák
peregnek el az érzelmek
és nincs kapás

most épp minden le van tudva
becsomagolva előkészítve
minden eshetőségre
lám előrelátó módon már kamaszkorunk óta
készenlétben alszunk
várva a várás végét
majd a végének a végét –
ik felpontozva
tollak letéve
könyvek becsukva stb.
csak egy mondat
stílustörés mégse hallgatom el hogy smsben
csak egy mondat
kattog még át a pézsmacsenden
hogy egyszer szeretni próbáltak
hogy volt idő mikor még felmerült ilyen

valami blazírt képpel illenék leplezni
hogy ennyire így vagyunk
de hát megszakad a szívünk

                                            értünk.