Isten,
Egy napon, mikor
saját elméjének
fügefája alatt üldögélt
Gyémántot csodálkozott az égre
Földet, és a földre fügefákat
épp, amilyen alatt üldögélt.

És, még ugyanabban
az öröklétig tartó pillanatban
Elképzelte a világ összes fügefáját,
a jó és rossz tudását elsiratta
És elátkozott egy fügefát Párizsban.
És lassú virágok között tündökölt,
És még akkor,
még ugyanabban a szemhunyásban
Fügefába költözött,
és megtelepedett
az északi szélesség
közel ötvenedik fokán.
A globális felmelegedés,
meg ilyenek miatt.

Aztán, kétségbeesett, és majdnem
felgyújtotta egész hirtelen ötletét,
De megakadt a szeme
az ottragadt embereken,
akik majszolták a fügét.

megjelent: IV.évf. 1.szám