mikor a sovány nap becsapódott a tengerbe
az északi boszorkány felnézett: vér indult
a keleti főcsatornán fehér melleidbe és
könnyű vállaid fellökték a teliholdat.

világítótornyok keringőztek az esőszaggal
és álmaink szele röptette papírsárkány
mutatott utat, színes ruhák szálltak némán
az éjszakában amíg mi összetett szavak alá
húzódva akartunk győzni az eső felett.

(eltévedt rókák lepték el a kertvárost,
az egyik délnek indult a kalapommal)

de reggel lett, és én anyajegyeket kötök össze
a hátadon mialatt te azt tervezed, hogy tavasszal
térsz vissza, és a vörös holddal lovagolsz be a
késő őszbe, nem veszed észre, hogy már rég
farzsebébe gyűrt a nyár?


A vers a szerző felolvasásában:

[audio:http://felonline.hu/wp-content/uploads/2010/11/ferzseb.mp3|titles=Dombovári Csongor – farzsebébe gyűrt a nyár]