a városban enyém a legkisebb szoba
ágyamat hajszálakból hordtam össze
szekrényemet rég az utcára tártam:
bús neonfény keveredik dohányszaggal
és ánizs frekvencián túli zúgással
ahogy szürkületi ködben haldoklik a
szilvafa

mert haldoklik minden, és haldoklik
a tárgyi világ is, tarisznyarákok
kapaszkodnak össze az utolsó órán
én meg könyveket viszek eladni
de ez még biztosan nem a vég
csak mostanra mi is látens öregek
lettünk

te egyedül élsz és gyerekekre vigyázol
én meg egyes egyedül idegenekkel élek
de ha eső után gilisztákat akarnál
gyűjteni mezítláb

én várnálak az utca végén
ott ahol a föld és az ég
titokban találkozik

A vers a szerző felolvasásában:
[audio:http://felonline.hu/wp-content/uploads/2010/09/bemister.mp3|titles=Dombovári Csongor – Bemister road 52/a]