Síró madarakkal álmodtam a reggelt
Behajtották fejük az ablakon
ne sírj madár ne sírj
mondtam de csak halkan
nehogy összetörje a hangom a csontjuk.

ne sírj madár ne sírj
vagy sírj ha jól esik
de szomorú ne légy.
Madár, szép a hangod.

aztán csak hallgattam,
bebújt a két madár,
két csőr között feszült a dallamív.

ne sírj madár ne sírj
helyettem sírsz, de én

nem sírhatok sehogy
ne sírj helyettem se

Olyan csöndet csináltak hirtelen
nem zajoltak még a könnyeik se,
pedig
gyöngyök záporoztak a szemükből,
s én már csak gondoltam:

ne sírj madár, ne sírj
ne sírj madár ne sírj

meghalsz hogyha nem sírsz

megölsz hogyha itt sírsz
mi ez a rossz álom

ne sírj madár, ne sírj.