sorban álló ökrök két tükör között
félszavakba fulladt bamba csend
üres mondatok közt velős sorközök
minden félmosoly pocsékba ment

lángoló kukákba nyúló végtelen
penészes belekbe bújt remény
szennyes parttalanságban szorult jelen
másnaposság és gyomorfekély

sírógörcsbe száradt rozsdás istenarc
önhugyába kuncogó halott
olyan kurva jókat írok, hogy beszarsz
lásd, vigyorgó váteszed vagyok