A tengelyt irigyli csak el,
Táncolni tud. Szállodaszobájában
Hatodik este anyanyelvén álmodik,
És hol van ez azoktól az ölelésektől,
Amelyekben ismeretlen üregek fejlődnek
Belül csupán azért, hogy megszorulhassanak
A két ügyetlenül szótváltó test között!
Csak a tengely. Ami egyedül bélelni bír
Csillagot és szikla-gömböket, forrón,
Valóban forrón és ridegen,
Azaz merőleges érintéskor
Szilánkjaira szétesőn.
Pedig tud törökül, csak kérnie kéne,
De imádkozni akar, vagy ha már,
Akkor félve és igazán gondosan rabolni.
Feltápászkodik, sáros bor van az arcán,
Egy hold.
Nagyon nagyon lassan ér haza.