Minden hipotézised fehérítő illatú,
őrlőiden a koronák lombba borítják szavaid.
Táncba vittelek és az ütem követett téged,
nyakláncodon a medál apró mirigyként tobzódott,
verte a szegycsontodat.
Lopni jön az augusztus,
zárjunk el mindent,
úgy tudni fogjuk miért közeleg.
Napfény és ajzószerek,
öklömnyi lyukakat marnak a gátba.
Ernyedt izmok a gazban,
útóljára piheg és lüktet a kollektív tüdő,
a nyirkos földet darabokban emeli a felszín fölé.
Gerincemen megült a harmat.