Eliot úrnak

Hullát ültettem múlt évben a kertben,
de le se szarják. Se őt, se engem.
Oda temettem, ahová a többit…
fogom.
Épp most ásom a gödröt egy nőnek,
neki a halál voltam, fehér lovon.
Nem nő egy virág sem. Kiáltásom messzehalló,
az Urat káromlom,
és Isten látá, hogy ez jó.

>>Pedig be van tépve<<

>>És a heroin is kifogyóban<<

Pedig a macska hogy szereti!
Épp csak beledugja a nyelvét,
-így ni-
s elégedetten dorombol, aztán átalussza
AZ ESTÉT
máshol töltöm.
Szívesebben vagyok az ottaniakkal,mint
Veled.
Ők sem ismernek,
létezem és ez elég.
Ne kérdezd, hogy kerültem közéjük.
Csak úgy
odahulltam e társaságba.
Odahulltam a végek közé.
S bár vannak fenntartásaim,
maradok ott.
A nők nem kedvesek,
de nyíltak és őszinték.
Ez a fontos. Nem az, hogy szemük
barna, zöld, vagy égszínkék.
Netán gyöngy.

>>A legveszélyesebb drogból
nincs megfelelő dózis.<<

Kapálnám a gyomot. De még az sincs.
Hát vég nélkül – cél nélkül sújt le az ásó
a kiszikkadt földbe.
Letesz, rálép, lenyom, fordít.

***

Megfertőztük saját kapcsolatunkat.
Kétely és bizalmatlanság. Ugyan mi kell még?

Csákány. Sweeney hozta, bár ő
nem segít.
De mert a föld kemény (Mit kemény! Szikla!),
ez is nagy segítség.
Senki egyéb nem jár látogatóba.
Mert idegen, emberidegen, átokverte
vidék ez.