Te vagy a mázatlan csupa méz ragyogása szívfalamon.
itt nyugszok pezsgő alkoholodban mézetlen. vagy
mint húsleves zsírgömbje fövés közben sótalanul
lágy vagyok mint puszi terefere gombul. meglopsz
kis fenekeddel kis kanalammal kis kölökül játszódva…
nézem ilyen-olyan málló tátott szemmel, hogy: hogy vagy. amikor
előm helye portővárba betör vacakolva az egyszem -ságos boldog.
mélyebben semmi se vagy most, csak kútszájamon éppen sós ka.
“Figyelni kell, a párolgó vizet. Pótoljuk nehogy elfőjön.”
egy el nem szált madaramka vagy te nekem, önkényem
ölelve nyakamba, olyan vagyok.
Önkény kedved ülve eléd.