Olyan éhes vagyok hogy az
asztalt is meg tudnám enni
pedig a fa nem ehető
a család nem ehető
nyekergett az óra számoljatok
az egyik hajléktalan hozzávágta
a szatyrát a másikhoz a
pezsgő kiömlött
éhes vagyok kiabálta a pezsgő
a hajléktalanok mellől el kell állni
mert esetleg a harmadikat támadják meg
sosem ittam még olyan rosszat mint
a felnyalogatott pezsgőt
aztán összeölelkeztek
és a család nem ehető az egyik
talán nő volt két méterről sem tudtam
megállapítani hogy mi volt
elnézést asszonyom kellett volna szólni
ön férfi?
és felfigyelt volna egyből a család
nem a fa nem az asztal
éhes vagyok üvöltött az asztal
képembe törölte a lábát majd
kukorékolva a földre hányt
a kis kék koporsókra a hajléktalanok
egészségére az óra
nyávogására és csendben maradt és
emlékszel mikor na igen azt a nőt
én is pofán vágtam volna
fáj a kezem és olyan jó hogy
kimondhatom hogy
fáj és balkezes vagyok
a családot szeretni nem
megenni kell
a hajlékot ápolni nem eladni kell
az óra megsimogatott
aztán ő is üvöltött a nő a buszon
a férfi lekevert egyet elkussolsz mert
ököllel adok kérem szálljanak le
különben mi lesz
az lesz hogy hozzávágok egy szatyrot a
hajléktalanoktól a macskát pedig
megesszük de nem a családot
nem az asztalt
soha nem ittam még ilyen szépet
mint a felnyalogatottat csak a kezem
ne fájna a fejem nem is
tehát jól vagyok és
számolom a napokat visszafelé már
kettesével szállnak
és számoljatok ti is
kiabálta a macska
majd letépte fejét
pezsgő ömlött vér helyett

felnyalogattuk