A sóhajtás természete

Az egész úgy néz ki, hogy te sóhajtasz, a tüdődből kiáramlik a levegő és csatlakozik a kósza szellőhöz, ami az imént meglegyintette a hajadat, majd végigrohan az utcán, kirántja a férfi kezéből a 65 centes bélyegeket, végigsodor egy elhagyott szalvétát az úton; aztán felborzolja a fák levelét, innen belekapaszkodik a hegyről aláomló esőfelhőkbe és a közeli faluban lesodorja egy fehérre meszelt parasztház piros tetőcserepeit; a városok közt elnyúló olajfaligetekben dolgozó munkások szemébe homokot fúj, a strandon játszó gyerekek kezéből kipattintja a felfújható csíkos labdát, aztán meglegyint egy parányi részecskét a víz felszínén; az rezegni kezd, és magával rántja a mellette levőt, az pedig az őmellette állót, így milliárdnyi vízrészecske rezdül végig, amíg aztán tajtékos hullámot vet a lábad előtt, amikor te ott állsz a parton és sóhajtasz.