Az a piros

Mostanában az a
kitaposott lakkcipő vagyok.
Az, akit épp most rúg le
lábfejéről ott arra,
egy sarki lány.
De nem is az a
rendesebbik fajta, mert csak
rááll a hátuljára, úgy
lép ki belőlem, aztán
maradok szanaszét.

Kopogtatok. Talpamon rágógumik.
Magas sarkam pocsolyában
tocsog. De az a közös ülés lenn
még a metróban, azzal a
tornacsukával. Áradt a szájából
a gumiszag. Már közelről
megcsapott, cipőfűzője szorosan
rám csavarodott.

Eldőltem, úgy ni. Lepereg
rólam a szenny. Csókokba
ugrott kényelmetlen lépdelés
így a tánc. Talpra álltam, majd
odébb botorkáltam kicsit
had lássák; büszkén lófrál
a megfáradt utcalány, bokája
megcsuklik, miközben
taxik közt szlalomozik.

Written by:

1992-ben született Székesfehérváron. Idén végez magyartanár, illetve nyelv- és beszédfejlesztő pedagógusként az ELTÉ-n. Írásai 2009 óta jelennek meg a FÉLonline-on.