Reggeli gondolatok

1

A legrosszabb dolog, ami az emberrel történhet,
ha eljegyzi magát az idővel.
A bizarr mutatókkal meg a monoton kattogással.
Én Rómában a színekkel léptem házasságra,
s hagytam, hagyj sodorjanak az árnyalatok.
Reggelente zsongva kívánták egymást,
én egyetlen pasztellmadaraim.

2

Azt mondtad, hogy mi mindannyian
én és mi, te és ti, ő és ők
egy koordinátarendszer három bázisvektorának végpontjai vagyunk
és hogy végtelen kombinációinkból leírható az egész világegyetem.
Az E/4. pedig maga az isten,
mert ő nem közösködik senkivel.

Illusztráció: Pap Emese

(Fél)elem

Szabályos redőkbe rendezgetem a paplant,
amikor aranyfóliává vedlik minden érintés,
mellyel betakarsz.
Akkor az ujjbegyeidtől félek a legtisztábban.
Úgy, ahogy csak a részecskék tudnak félni.
Az Ősrobbanás után mikroszekundumig szabadok a kvarkok¹,
aztán örökre bebörtönzik magukat,
különben nyolcvanhatszoros lények keletkeznének.
Rettegnek a lényektől.
A magzat is talán azért sír fel, mert egy nyitottabb világba érkezik.
Nem félünk addig, amíg nem tudunk a végtelenről
először fullasztónak érezzük a bezártságot
aztán újra borzongat a téridő kilenc dimenziója,

a halott szuperszimmetria
és a ködkamra.
Leginkább a téridő kilenc dimenziója.

¹-A kvarkok a protonok és neutronok alkotóelemei. Szabad állapotban nem találhatóak meg, a részecskegyorsítókban elsősorban a szabaddá tételükön fáradoznak, eddig sikertelenül

Megjelent: FÉL III. évfolyam 2. Szám (8.-9. oldal)